Reggel, amikor éppen imádkoztam, az Angyal elvitt a Purgatóriumba. Ahogy az Angyalral együtt haladtam a Purgatóriumon, láttam egy püspökcsoportot. Elég nagy csoport volt. Mindannyian papi ölteménybe voltak öltözve, nagyon szomorúnak tűntek, és nyitott tenyereikkel kibújtották a kezüket.
Hozzám jöttek és azt mondták: „Mindannyian püspökök vagyunk. Tudnál nekünk segíteni?”
Azt mondtam: „Hű, hát annyi ember van itt!”
„Mit követtetek el, hogy mindannyian itt vagytok?” – kérdeztem tőlük.
Azt mondták: „Valentina, lázadóak voltunk. Nem beszéltünk az emberekkel a kézből történő szentkommeriótról. Nem mondtuk meg az embereknek, hogy ne érintsék hozzá. Úrunk olyan szent, hogy senki sem szabad hozzása érnie, senki nem fogadhatja Élt a kezébe. Nem vagytok ehhez méltók.”
„Az igazat kellett volna mondanunk az embereknek, de nem tettük. Most itt kell maradnianunk és szenvednünk, amíg meg nem változtatják ezt a világban.”
„Amikor megváltoztatják, és csak közvetlenül a nyelvre engedik a szentkommeriótot, hogy senki ne érintse hozzá, akkor kell, hogy felszabadítsanak minket. Addig itt kell maradnotnunk.”
Ekkor megértettem, miért voltak a kezeik folyamatosan kibújtva, nyitott tenyerekrel. Ez a szenvedésük része azért, mert azt mondták az embereknek, hogy vegyék fel a szentkommeriótot a kéjükből.
Tegnap reggel Úr Jézus azt mondta: „Nincs egyetlen templom sem a világban, amely nem sérti Ént. Minden templom sérti Ént.”
Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au