2016. április 24., vasárnap

Adoration Chapel

Üdvözletem Jézusom, aki jelen van a Szent Oltáron. Mily jó itt lenned ma vele! Szeretlek, megváltóm, barátom. Köszönöm, Uram az e héten kapott sok kegyelmet. Dicsérlem Téged, Uram Istenem! Te vagy az Örök, Teremtő, Atyánk; a egyetlen igaz Isten. Dicséret és köszönet Tégedért, ami mindent teremtettél semmiből. Dicséret életért! Dicséret családomért és barátaimért. Köszönöm az e héten kapott különleges kegyelmeket és a kedves barátaim, Krisztus nővérei által küldött bátorító üzenetekért, akik imádkoztak (név eltüntetve)ért. Jézusom, köszönöm azoknak a barátoknak, akik számtalan módon gazdagítják az életemet. Velük együtt járunk a sivatagon át és frissítő vizet adnak, amikor szomorú vagyok. Szívből való szeretetükkel adják nekem kedves mosolyukat, ami bátorságot ad nekem továbbmenni az útban. Szeretetük és imáik enyhítik életemben a súlyos keresztjeimet annyira, hogy lehetek lélegzni. Tudom, Uram, szeretedetek áthatják őket és Te vezettél barátságunk utját, hogy karölelve járjunk együtt, mert nem akarod, hogy egyedül menjenünk az életben.

Uram, hálás vagyok a sok emberért, akik ismerik és szeretik (név eltüntetve). Csodálatos élmény látni és hallani emberektől, akiket ismertem, de másokat nem ismertek, de akik szeretnek (név eltüntetve). Kegyed és nagylelkűséged minden felett áll, Uram Isten. Köszönöm a tudós pillantásaitól (név eltüntetve) és az alkalmi széles mosolyát, amit szándékosan ad, hogy tudjuk, milyen fontos volt. Köszönöm a kis de jelentős javulási jeleket, amiket látunk.

Ó, Uram és Istenem, ki vagyok én, hogy hallgatsz a könyörögéseimre, amiket könnyes szemmel és csendes kéréssel mondok el, ami elfoglalta gondolataimat 24 órán át naponta, hét napon keresztül. Valóban egy koldus lettem belőlem, amit nem jól mutat az önbizalmam Te iránt. Kérem, bocsáss meg nekem, amikor a sátras ruhámban és síró szívemben állok eléd, miközben Te csak mosolyogni akarsz rám és bizalmat helyeznél Tebenned. Próbálkozik, Jézusem, és Te annyira türelmes és kedves vagy. Uram, néha úgy érzem, mintha leugrottam egy sziklafalról, de útközben megfogtam néhány ágat és a hegyoldalat mászom egyik kézzel, míg a másik kezemben tartok egy törött ágban, amely csakhamar el fog töremleni, hogy folytathassam zuhanásomat a föld felé. Miért érzem ezt az Uram, ha valójában lábaim szilárdan állnak a válladon — Te vagy a kőm, a szilárd talajom? Miért hiányozik bennem a bizalom, Jézus? Ez nem az az ember, akinek szeretnék lenni. Szerettem volna olyan lenni, aki nevet a nehézségek előtt. Nem egy gúnyos, sarkasztikus mosolyat, hanem egy szeretetből és kegyelemmel teli mosolyt, amely az egyik szívéből jön, aki ismeri Jézusát, Akit a tökéletes, isteni, csodálatos Akarat ural. Szeretnék olyan lenni, aki másokat bátorít és hoz egy nyugodt, állandó nyugalmat mindenkinek körülöttem. Ez akarom Uram, hogy mások kapják meg azt, amit Te oly nagy szívességgel osztasz ki azoknak, akik szeretnek Téged, de ez nem az én életem volt. Kérem, bocsáss meg nekem, Jézus. Jobb barátokat érdemes volna magadhoz, és sajnálom. Adj nekem azt, amit szükségesnek tartasz, amit tudod, hogy szükségem van rá, nem pedig amire én gondolom, hogy szükségem van. Nem tudom, mi a legjobb számomra, Jézus, de Te tudod. Uram, segíts nekem jobb szolgának és barátnak lenni Tégedől, hogy szereteted szabadon áramolhasson Szentséges Szívedből, át kicsiny, repedezett szívemen és ki azokhoz, akikkel találkozom, ha ez a drága Akaratod. Szeretem Téged és vágyak arra, hogy többet szeressem — és jobb módon. Segít nekem, Jézus. Uram, bizalommal fordulok Téged. Segíts nekem, hogy jobban bízhassak Tebenned. Köszönöm a szent mise örömét ma reggel. Köszönöm, mert még részben is emelted az örvényös felhőket, amelyek körülvették szívemet, lelkémet és elmémet az elmúlt néhány hónapban.

Ma gondolom, valóban először látom a napfényt és érzem melegét hetek óta. Habár korábban is ott volt, valahogy megfosztottak tőlem, és Te tudod, mennyire szeretem a napfényt, Jézus, mert Te hoztad létre a napot, hogy emlékeztetsen minket és tanítson rólak. A Nap életet ad. Nélküle meghalnánk. Semmi nem nőhetne meg anélkül, hogy az élettel teli napfény sugárai lenéznének rá. Te vagy a Nap az én életemben, Jézus, és a szép napfény gyönyörűen emlékeztet rám a Megváltóm szerelmére. Utóbbiban úgy jártam, mintha sötétben lennék, bolyongva körülöttem, de ma Te napszemüveget tettél az szemembe és elvetted a lepelmet, amely fedi, és kiengedtél e fogságból, hogy érezhessem és láthassam a napot. Köszönöm a gyönyörű kedvedért, Uram, és gondoskodásodért. Csodálatosan csoda, ha rájövök arra, mennyire igazi szeretettel ápoljátok minden gyermeketedet, és mégis Te vagy az egész univerzum Istene, és mi csak porcseppek a földön, de Te mindenkinek szeretettel gondoskodsz. Köszönöm a szeretedért és kegyelmedért. Dícséret Jézusnak most és MINDÖRÖKKÉ!!!

“Üdvözöllek, kis bárányom. Nagyon szívesen látlak. Amikor tegnap a bizalom imáját mondtad és szándékodat nekem adtad; teljes egészében, nélkül minden korlátozásokkal, átadtad akaratod nekem és Atyámnak. Ezzel az úttal szabadultál meg a múlt néhány hetének aggodalmától és gondoskodásáról. Felszabadultál az akarattól, amely kötözi hatalmat és akadályozza a sok kegyelmet, amit neked áldani kívánok. Gyerekem, kisem, figyelmesek voltál a hét kegyelemére. Látom, hogy még a legkisebbeket is észrevetted, s bizonyos értelemben ezek lehetnek a legharmonikusabbak Neked, nem-ige?”

Igen, Uram. A kis kegyelemek, amelyek méretükben kicsik de erősségükben nagyok, azok maradnak hosszú ideig szívemben. Köszönöm, Jézus!

“Nagyon szívesen látlak és mégis te csináltál a munkát az imában, hogy átadd akaratod, s ezzel a kegyelemek elérhetővé váltak neked, amelyeket régóta adni kívántam. Folyatssd ezt az átengedést, leányom. Amikor valaki megismeri és érti szerelmemet, annál képesebb lesz érteni a körülötte lévő helyzeteket s így képes lenne magát átadni Akaratomban. A bizalom lényeges ebben a folyamatban. Mélyebben ismerkedsz ezzel, gyerekem.”

Köszönöm, Jézus. Bizakodom Téged (név elmarad) életében és egészségében. Uram, köszönöm ezt az időt (név elmarad)-val! Nagyon különleges volt valóban!

“Nagyon szívesen látlak, leányom.”

Uram, legyél ma is vele (név elmarad). Adj neki békét a szeretethez, amely átviszi őt. Vigasztalja (név elmarad)-t. Legyen velük mindazokkal, akik gondoskodnak róla, és az orvosokkal, amíg dönteni próbálják, mi lenne legjobb kezelésre. Szentlélek adj nekik tudást s megítélést. Világítsd fel eszeiket, szent angyalok látjanak, mit csinál (név elmarad) testében és mélyen a csontrendszerében minden sejtjében. Köszönöm gondoskodásodért, Jézus nagy Orvos s Gyógyító! Szeretlek!

“És én is szeretlek téged kisem. Folyatssd a bizalmat Törvényes Akaratomban. Minden rendben lesz.”

Köszönöm, Jézusom. Köszönöm, Szent Pádré Pio atyáimnak lenni és vele lennem. Maradj velem s vezess engem úgy, hogy jó Isten leánya legyek.

Jézus, jóságos Pásztorm, a gyengék lelkének védelmezője, van valami, amit mondanod szeretnél? Mit tehetek neked, Jézus?

“Sétálj velem, gyermekem. Sétálj velem, amíg hordom keresztemet sebes és veres vállaimon a tömött utcákon, ahol kigúnyolják, köpnek rám s mindenki megveti engem. Látlak téged a tömegben, kisem. Mit mondsz nekem, barátaim?”

Jézus, világ megmentője, én megváltóm, nem mondok semmit, mert nincs szó arra, hogy kifejezzem fájdalmamat azért, hogy látom azt, aki szeretettel hozta létezésre bennünket, kinevetik, kínzálják és üldöznek. A szörnyűség túl nagy a viseléshez, mégis erőltetem magam, remélve, hogy legalább egy pillantást kaphatok tőled. Remélem minden remény felett, hogy egyszer, csak egyszer találkozzanak szemünk, hogy adhassak neked annyi szeretetet egyetlen pillanatban, amennyit emberi erőnk enged. Folytatom a járkálást, be- és kifelé mozogok a tömegek között, hogy ne veszítsem el látóközből. Szeretnék odaférni hozzá, Jézus, hogy ki tudjam törölni vérző homlokodat. Egy hűvös, nedves ruhát nyomhassak parádságos szemedre és duzzadt ajkaidra. Szeretném valamit jót tenni neked, de Jézus, annyira szenvedsz, hogy ha még a felé nézel is, nem láthatnál engem. Annyi fájdalom van, olyan sok elviselhetetlen fájdalom. Látok sebesült lépteidet, amelyek túl sokat viselnek te sérült és megvert tested számára. Túl sok vért vesztettél, túl sok vizet, hogy lehetnél képes felmászni az előtted emelkedő dombra. Emberi erőn kívül van ez, Jézus, mégis Isten vagy. Erőtöltsz magadban folytatni a munkádat, megmenteni bennünket, vakságunkból, engedetlenségünkből és rosszságtól. De mi azok a juhok, akiket szeretsz és megváltani jöttél, ezért folytatsz, egy fájdalmas, vérző lépés után a másikat.

Jézus, látom esned és nem bírja hallgatni az csontok zúgását kőre, amikor térdeidre hullsz. Nem nézek Jézus, nem viselhetném meg, ha láttam volna azt, amit tudom, hogy történik. Karjaid a keresztre fűzve és nem tudod magad tartani, miközben arcodal leeszel térdeidetől az utcára. Nem nézek Jézus, ezt a szent arcot, Isten arcát, aki csak engem, a legkisebbet és leggyengébbet juhot szeretettel tekintett. Ez a szépséges arcaid, amit számtalan alkalommal megcsókolott az áldott és tiszta anyád, Mária, olyan erővel esik le, hogy nem hiszem el, hogy súlyos fejsérülés nélkül maradhat. Hosszú ideig ott fekszel.

A katonák félnek, már meghaltál, de félelemről látom őket, nem könyörületéről. Félnek attól, hogy kínzattak halálra Te előtt az ő kivégző szertartásuk megtörténte előtt és így gyötrődve nézegetik a környéket egy erős férfit keresni és erőszakosan elragadják őt, rázárják helyéről segíteni Tebe. Kényszerítik, hogy segítsen felállítani Tebet és ő ezt megteszi, mert irgalmas szív van benne. Nem azért teszi, mert tudja ki Te vagy, hanem mert irgalmas ember és úgy tűnik, gyűlöli ez a bánásmód, hiszen életre kell tennie; minden életről, bár nem örül annak, hogy a katonák kiválasztották őt a tömegből, hogy kezei bevérenek és vértelennek legyenek, de emberi irgalommal van Téged. Ó, édes Szimon, aki segít a Uramnak! Egy pillantásod, az istenének hálájának tekintete érinti szívét. Az irgalmas szikra fényes szeretetszikknyévé válik Téged, bár még nem teljesen érti ezt. Te tudod, Jézus, mert látod minden ember szívét. Mindenről és mindentől tudsz, Jézus. Ez az Atya Istenség irgalma irányította a gonosz katonákat arra, hogy Szimon Cyrenéit válasszák ki és ezt is tudod, Jézus, mert Te és az Atya egyek vagytok. Jézus, látom ezeket és hálás vagyok amellett, hogy valaki segíteni Tebe és még mindig semmit nem mondok. Nem közel vagyok hozzá, Jézus, hogy elérjek Téged, de mégsem láttad engem.

Uram, talán közelebb juthatok hozzád, ha megtalálom Anyádat, az én anyámat. Ó, hol vagy Te, legszentebb Mária? Talán találhatlak és vigasztalhatom Fiadat, vigasztalva Téged. Ó, tudom, hogy ez nem lehetséges; vigasztalni Téged, amikor a Fiadunk, az Uram Kalváriára megy meghalni, de ha megtalálhatlak a tömegben, vele járhatok és engedhetem neki, hogy rám támaszkodjon. Ott vagy! Látom Téged Mária Magdolnával és Szent Jánossal. Megközelíthetném? Nem tudom, mégis megteszem, Jézus szerelméért. Segítni akarok és vigasztalni, de ekkor látod engem. Szemeink találkoznak és a teben fájdalom és kínlódás van, de olyan sok szerelem is. Szeretettel és irgalmassággal nézel rám és úgy tűnik, hogy Te vigasztalsz engem. Hogy lehet ez így, tiszta Asszony? Hogy tudsz vigasztalni, amikor a szépséges Békének Hercege ilyen agóniában van? Agóniaban vagy is, szép Gospa, de nyugodt. Még mindig az anyakirálynő vagy, aki kínos agóniájában még mindig szépen és méltósággal viselkedik, de közelíthető is. Kinyújtod a kezedet felé úgy, mintha mondanád: ‘Jöjj, menjünk együtt.’ Elfogadsz engem, egy parasztlányt az irgalmad körébe. Az elegáns és szépséges Égi Királynő elfogadja engem. Tudom azonnal, hogy látod a szívemet is és bár ez hamis és szürke, nem úgy mint a tebedi, amely kristálytiszta és napfényben ragyog, de látod, hogy szeretlek Fiadat. Ezért testvérek vagyunk a búsulásban és fájdalomban. Köszönöm, áldott Anya. Jézus, ez mindent jelent. Semmit sem mondhatok és mégsem érhetem el Téged az agóniád időben, kínlódásodban, Kalváriádon. Nem tudtam semmit tenni, Uram. Megpróbáltam, de hiába. Bocsáss meg nekem, Jézus. Többet akartam csinálni és mégsem voltam képes közel kerülni a szépségesemhez, az én Istenemhez, Mentőmbarátomhoz.

„Kisem, te nem voltál képes rá, de vágyódod előre vitte, elindította az úton. Túl kicsi vagytál és vagy a bolond tömeg ellen, a fegyveres katonák ellen, akik felépítették ezt a gátat, mégis megpróbáltad. Nem adtad fel. Soha nem hallottam hangod a zajos zúgás miatt, de éreztem szerelmeddet. Tudtam szerelmeddről és jelenlétedről. Mint egy édes madár reggeli tavaszi hajnalon. Áttörte az haragot és erőszakos gúnyt, s néha alacsony dalát énekelte a fülem közelében, hogy meghallhassam ezt a szíved dala. Édes, gyönyörű hangok voltak: „Jézus, oh, Jézusom. Ha csak segíthetnék Téged, Uram. Ha csak valami segítést tehetnék.”

„Lányom, imádkozol és ugyanazt mondod (a név elmarad). Nem tudsz mit tenni, ezért megteszel mindent, amit csak tudsz. Nem tudod, hogy elérled őt, de mégis próbálkodsz. Hűvös kendőt teszel a forró homlokára. Frissíted, amikor meleg lesz az ágyékától. Eltörlöd arcát egy másik hűvös kendővel és könnyen simogatod karjait, hogy ne sebesítsd meg a gyengébb bőrét, amely véralázoktól fájdalmas és sebek miatt vérzik. Támogatod duzzadt karját és fordítod az almat, hogy a hűvös oldal érintse a bőrét. Neki énekelsz szelíd hangon és biztosításban, hogy ott vagy és szereted. Tudod, (a nevek elmaradnak) ugyanazt teszik, amikor ott vannak, s célkodsz az áthatolhatatlan szerelem- és biztonság körforgás fenntartására, hogy valahogy a te szerelmedd erőjéből és családja szerelméből gyógyuljon. Önerejét akarnád átadni testébe, ha emberi módon lehetne, de tudod, nem lehetséges, mégis adni szeretnél valamit neki. Imádkozol. Kérek Tégedtől, hogy adjon neki gyógyulás kegyelemét. Imádkoz a vigasztalás kegyelméért. A szentekhez fordulsz és amikor nem vagy biztos benne, hogy hallom téged, bár hiszel abban, hogy igen, az Anyámhoz fordulsz. Elmondod neki, mennyire szereted (a név elmarad) s kérek Tőle, hogy vigye imáidat Fiához, a Jézusodhoz. Ez napról-napra ismétlődik és végül kapsz egy mosolyt; egy pillantást, amely bátorít téged és újra megismételd ezt az idő szeretete folyamatát; tudva, hogy nem elég, de bizakodva abban, hogy valami lesz belőle.”

„És látom. Emlékezz, mindeneket látok. Mindenről tudok. Látom, gyermekem, kisem, hogy nagyon kicsi vagy és szomorú, magányos és félelmes (a név elmarad) oldalán ülve, ahogy ott fekszik aludva s harcol az életéért. Látok hódolatodat, minden családtagétól való hódolatot. Mindenet látok. Mindent tudok. Látok szíveteket, amelyek törnek és csatlakoztatom a tiédhez. Igen, gyermekeim — csatlakoztatom a tiédhez s együtt egyesítjük szerelmünket és beöntjük (a név elmarad) testébe. Te nem teheti ezt meg, de én igen, mert Istent vagyok. Hódolatodat, hűségedet („mi családunkét”) érzi Isten szíve s kegyelemmel árasztalak téged és (a név elmarad) fiamra, aki egész életében követett engem. Szeretem őt. Övé vagyok és én az övé. Akaratom nagy szeretettel és irgalommal teljes. Akaratomat (a név elmarad)-hoz tökéletes s mind szerelem. Akaratamat megbízhatónak kell tekinteni s megtörténik. Bizalmat, gyermekem. Bizalmas vagy s most mély és állandó békét élsz. Sétálj (a név elmarad) oldalán ebben az utazásban. Folytatni kell vele a sétát, mert aki megteszi ezt az utat, nagyon hosszúnak érezheti s nagyon magányosnak. Csak azok szolgálhatják valamilyen vigasztalást, akik mellette járnak és imádkoznak érte.”

“Gyerekem, nagyon jól leírtad az én kínos útimat a Golgotáig. Leírtad (név elmarad), bár csak szellemi értelemben. Érzed, mit tanítalak neked, kisdedem és ha nem tudod magyarázni, mégis érti a szíveddel. Emlékezz arra, hogy amit szeretettel teszel (név elmarad) számára, azt téged is csinálsz nekem, Jézusnak. Amikor hűvös kendőket helyezel az homlokára, vigasztalod engem a fájdalmamban. Gyerekem, ez nagyon valós és nem csak szófordulat. Ez egy valószínűség, amit még jobban meg fogsz érteni a mennyben. Érezted, hogy nem tudtál eljutni hozzám, de más módon is elérheted. Az életidőben mutatott kedvességed visszanyúl időn át nekem, mert én nem vagyok időkötött, mint te, mert Istentől vagyok, aki az időt teremtett a lényeimnek, de azt, akit teremtettem, nem kötözi az, amit teremtettem. Érzed meg, leányom?”

Igen, Jézus. Értem, mit mondasz, de nem tudom teljesen felfogni. Hittem és értem, mit jelentesz.

“Ez nagyon fontos, leányom, mert most tanítani fogsz ezt másoknak az írásokon keresztül, majd később személyesen is, amikor a hitet tanítsz másoknak. Ez az élet és szeretet evangéliuma, és nagyon valós: ‘Amit a legkisebb testvéreiteknek teszel, azt téged is csinálsz nekem.’ Gyerekem, veled vagyok. Közelebb vagyok, mint gondolod. Különösen közel vagyok, amikor gondoskodsz egy beteg, sérült, haló, félelemben levő vagy más módon szükséges emberről, mert ha a szemeiddel látod az embereket, akiknek van szükségük, akkor engem is látsz. Ha nem láthatod fizikai szemmel, mégis én vagyok. Ez segít majd átvinned sok nehéz időt, amikor gondoskodsz azokról, akiket hozzám küldök.”

“Fény gyermekeim, ragaszkodjatok ehhez a tanításhoz. Tartsa szívetekben és gondolkodjunk rájuk gyakran, hogy felkészüljetek az Örökkévaló Próbák Időszakára, amely hamarosan teljes erővel lesz rajtatok. Tudjátok ezt — veled vagyok. Veled vagyok azokban, akiknek van szükségük; veled vagyok a kisgyermekek szívében, akik elveszítik az utat és félelemben vannak szeretetre vágyva; veled vagyok az idegennél, aki nincs élelmezve és nincsen hol aludni éjszakára; veled vagyok a hajléktalanokkal; veled vagyok azokkal, akik elveszítik minden földi javukat; veled vagyok anyákkal, akik nem találják férjüket vagy gyermekeiket, s vakulnak félelemben, vesztés és fájdalom miatt. Veled vagyok a szegényekkel; veled vagyok azokkal, akik szeretetben szegények, mert nem ismerik a szeretetet. Veled vagyok, még azokkal is, akik üldöznek téged. Mondom nektek: éljetek el a szeretet evangéliumát minden helyzetben, hiszen az Örökkévaló Próbák Időszakában mindenkinek a Földön lesz hatása és befolyása.”

“Fény gyermekeim, mutassatok meg fénytem egy sötét világban. Mutasd meg fénytemet szeretettel és gondoskodással. Tedd az én szeretet cselekedetekbe vagy máskülönben elrejted a fénytedat kosár alatt. A szeretet gyümölcsözhessen, ha szolgálod szomszédjaidat és mindazokat, akiket Isten teremtett — minden nép szomszédod. Szeressétek egymást úgy, ahogy tanítottam és mutattam neked. Igaz, gyermekeim, bizonyos esetekben feláldozhatjátok az életet másokért, úgy mint én is áldoztam el az életedért. Ne aggódjatok azonban, mert veled vagyok. Szeretetre adom a kegyelmet és ha szükséged van ezekre a kegyelemre szeretet feláldozására, akkor adom neked őket. Azonnal be fogtok jutni a mennybe, ezért ne legyetek aggodalmakban. Éljek veled és minden rendben lesz.”

„Szeretlek és bátorítani akarlak téged. Szeretlek, mert szeretlek, és mert ezek az idők mások mint bármi előtte, ezért most készítek fel téged, mint soha korábban sem. Elkészítettem Nóét és családját — igen. De a világ történelmében még sohasem készült el ennyi ember, ezért, Fény gyermekeim: anyám kis hadseregét készítem elő. Jó társulatban vagytok, gyerekek, mert nem vagytok magatokra hagyva. Lélekhadat állítok össze, akik követik anyámat a szent csata felé. Ez az álomért vívott háború nem olyan, mint azt gonosz és hatalmas emberek harcolják fegyverekkel, tüzérséggel stb. Anyám hadserege szeretettel harcol a rossz ellen. Anyám hadserege imával és szerelem leckéivel készül a csatára. Ez az alapképzés, gyerekek, és szolgál arra, hogy megadja nektek az alapelemeket. Nem tudom teljesen felkészíteni mindeteket, mert sokan közületek későn értek a kiképzésre és nem használták ki azt az extra időt, amit Isten Atya gyermekeinek adott. De elég jól lesznek felkészülve, mert anyám szent és hatalmas szeretet köpenyével borítja be titeket, és imával a rózsafüzérrel, szent misevel és Szentírásszal karölelni fogjátok testvéreitekkel és nővéreitekkel az anya védő tekintetében, Mennyek Királynőjeként és Föld királynőjeként. Ne felejtsétek el ezt, gyerekek. Anyám nem csak a mennyország királynője, ahol én oldalamon uralkodik, hanem a föld királynője is. Anyám szíve diadalmaskodik Isten akarata szerint. Ő az Áldott Háromság része; Atya Istenné lánya, Fiú Istennek anyja és Szentlélek felesége. Szerénysége miatt a démonok félelemmel kiabálnak. Elmenekülnek még árnyékától!”

„Ő az anyátok is, és ez az egyik legnagyobb ajándékom az emberiség számára, mely benne van megváltásom ajándékában, mert kegyelmem keresztre feszítés közben adtam oda emberségnek. Addig és amíg nem történt ezt, csak nekem volt fenntartva, de miközben meghaltam, e legdrágább lényeket az emberiségnek adtam, mert szeretetem és kegyelmem minden. Tehát semmitől se féljetek. Imádkozzatok, cselekedjétek szerelemből és ne aggódjatok, hanem bízva a szentek imáira és anyám közbenjárására és beavatkozása. Ő teljes egységben működik Isten akaratával, így biztos lehetetek benne, hogy követni őt az Istent követni, mert ő „lépésenként” jár szeretettel és az Áldott Háromság akarata szerint. Nem tehettek hibát a Teremtő anyja után menve, aki ismeri a legrövidebb és legrövidik utat a Szentháromsághoz. Most legyetek vidám szívvel, mert veletek vagyok. Anyám is veletek van. Van egy hadsereg nővéreitekből és testvéreitekből, akik szintén készülnek. Szeretlek tégedeket. Következz minket. Minden rendben lesz. Menjetek békében most, kis bárányom. Mindent újjá alkotok.”

Igen, Jézus. Köszönöm, szerelmes Jézusom. Szeretlek téged

„És én is szeretlek tégedeket. Áldom mindkettőt Atyám nevében, a nevemben és Szentlélem nevében. Menjetek békében. Légyetek másoknak szerelem, kegyelem, öröm forrása. Minden rendben van. Mindig is lesz.”

Köszönöm, Uram. Ámen!